A 1996. évi XXXI. törvény értelmében a lakó- és üdülőegységekre vonatkozó tűzvédelmi előírások, riasztási és menekülési eljárások, valamint a tűzvédelmi eszközök használatának szabályai az adott épület tűzvédelmi használati szabályzatában találhatók.
A 101/2023. (XII. 29.) BM rendelet szerint háromnál több szintet, tíznél több lakó- vagy üdülőegységet tartalmazó épületek esetén a közös képviselőnek, az intézőbizottság elnökének vagy azok hiányában az épület tulajdonosának kell írásban megfogalmaznia és kiadnia a tűzvédelmi házirendet. Ez magában foglalja a tűzjelzési előírásokat, a tűzveszélyes tevékenységekre vonatkozó szabályokat, a tárolási, nyílt láng használati és dohányzási korlátozásokat, a fűtő- és elektromos berendezések használatát, a tűzoltási felvonulási terület szabályait, a közművek főelzáró szerelvényeinek helyét, a riasztási és menekülési módokat, valamint a tűzvédelmi eszközök használatát. A házirend tartalmazza a készítő nevét, elérhetőségét, aláírását és a készítés dátumát is.
A házirendet változás esetén 30 napon belül frissíteni kell.
Lakó- és üdülőegységnek a lakást és a kereskedelmi szálláshelynek nem minősülő üdülőt tekintjük.
Az építményszint fogalmát a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet határozza meg, ami magában foglalja a használati szinteket, kivéve a padlást és bizonyos tetőszinteket. A helyiség fogalmát ugyanez a rendelet írja le, mint a rendeltetésszerűen körülhatárolt tér.
A Tűzvédelmi Házirend elkészítését jogszabály nem köti szakképzettséghez, de ajánlott szakember bevonása. Fontos, hogy a dokumentum valós élet- és vagyonvédelmi segítséget nyújtson, és ne csak jogszabályi előírások gyűjteménye legyen. Az egyedi körülményekre szabott tűzvédelmi szabályok kidolgozása kiemelten fontos.